A crossover filozófiának megfelelően, itt rendesen beledobálták a kupék, terepjárók és kompakt autók stíluselemeit a design turmixgépbe.   … és ezt dobta a gép. Egy egyedi, exhibicionista, kicsit kupés, terpjárós SUV-ot. A 17 colos kerekek fölött látványosan domborodó sárvédők, a hatalmas - szinte versenyautós - kerek fényszórók, a motorháztetőbe integrált, eget kémlelő lámpák és villogó, a kilincs nélküli hátsó ajtók, az erősen hátrafelé lejtő tetővonal a szokványostól erősen eltérő autót eredményeztek.

Az általunk tesztelt modell, az 1.6 literes 117 lóerős benzinmotorral szerelt, fronthajtásos változat volt. Méreteit tekintve. nagyobbnak tűnik, mint valójában, aminek egyenes következménye, hogy ezzel a sportos kis SUV-al nagyon jól tudunk manőverezni a városi forgalomban is, de az emelt hasmagasságnak, és a feszesre hangolt futóműnek köszönhetően jól bírja a hazai utak megpróbáltatásait is. Könnyedén fel lehet kapatni a magas, futóműgyilkos járdaszegélyekre, ha éppen ott találunk méregdrága fizető parkolót magunknak, de jól viseli a kátyúkat és a brutális fekvőrendőröket is.

Megjegyzem (de minek!?), először ki kellene alakítani az autóbarát járdaszegélyt és utána lehetne pénzt szedni, de ebben a városban és országban ne csodálkozzunk azon, ha csak kötelezettségeink vannak, jogok még véletlenül sem járnak hozzá.

Amennyiben a magas építésből adódóan felbátorodnánk, hogy sáros, vizes földutakra, füves domboldalakra is kimerészkedjünk vele, ezek a próbálkozásaink hamar véget érnek majd, aminek az az előnye, hogy a terepjárókkal szemben, minket maximum 50 méterről kell visszacibálni, a Juke számára újra hasznosítható aszfaltra. Jó időben, a nagy átlépő magasságból adódóan bátran földutazhatunk, bár nem igazán ez az autó fő funkciója. A Juke egy látványos, és trendi útitárs, a városi és a társasági életben való kalandozásainkhoz. Ezzel az autóval bárhol megjelenhetünk, a bámész tekintetek garantálva lesznek.

Amennyiben kíváncsiskodó ismerőseinket, beengedjük a szűken vett auránkba, ott is lesz miért ámuldozni. A belső térben is ugyanaz a rendhagyó, de nagyon vonzó képi világ várja az utasokat, mint amit a külső után el is várhatunk. Bátran nyúltak a színekhez is, hiszen a váltókar  - pohártartókat is magába foglaló - toronyszerű alépítményét jelen esetben metál-vörös árnyalatú burkolattal látták el. A műszerfal sportautós benyomásokat keltő óráit, a limuzinoktól kölcsönzött középső konzollal ötvözték, de a panel formavilága is megnyerő. A belső tér legapróbb részletéhez is jutott valami design adalék, így valóban ugyanazt a rendhagyó hangulatot kapjuk bent is, mint kint. A műszeregységbe belemerülve, már érdemes átfutni a leírást is, mert tényleg sokat tud a rendszer. A zongoralakk hatású középkonzolon többfunkciós gombokat találunk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon gombok működtetik a hűtés, fűtés klíma funkciókat, mint amivel kiválaszthatjuk az éppen aktuálisnak tartott menetdinamikai beállításokat. Nem kell aggódni, nem bonyolult a rendszer. Sőt! Egy gombnyomással üzemmódot váltunk, és már válogathatunk is az aktuális programban.

A menetdinamikai állítások nagyjából úgy működnek, mint a mesében. Itt is lehet három kívánságunk, amiből azonban csak az egyik jelent nyerő választást. A „normál” állásban kicsit halott az autó, gyengén gyorsul, és élettelen. Az „eco” üzemmódban már nem beszélhetünk arról, hogy élettelen lenne a Juke erőforrása, mert már csak a halál beálltát állapíthatjuk meg, és gyakorlatilag csak vánszorgásra kárhoztatja az elektronika az amúgy „sport” állásban kimondottan dinamikusan manőverezhető autót. A teszt szóhoz kötődő szinte kötelező kísérletezgetés után, leszoktunk a gombok nyomkodásáról, már csak azért is, mert a fogyasztást is csak „sportban” tudtuk a legalacsonyabb értéken tartani. Városban aránylag dinamikusan autózva, százon 6.5 - 7.5 liter közötti benzint füstölünk el. Tehát maradtunk a sport állásnál, de tessék csak nyugodtan próbálgatni, ha lehetőség adódik rá! Mint említettem, eleinte mi is így tettünk, már csak azért is, mert a kijelzőt is az üzemmódhoz hangolja az elektronika, így a tetszhalott eco üzemmódban mindenféle exponenciális görbék, és diagramok rémisztgetnek minket, ha a gázpedál felé közelítjük a lábunkat. Normál állásban a nyomatékról meg az akku állapota felől kapunk híreket, míg sportosra véve a figurát, - enyhe túlzással - a forma 1-es autókban is látható, minket terhelő G erőt mutatja. Tessék megnyugodni, nem lesz baj. Valahogy kibírjuk a terhelést. Egyébként meg jópofa, de vezetés közben úgyse lesz időnk nézni a látómezőnkből maximálisan kieső képernyőt, hacsak nem utasként sasoljuk a változásokat!

A magas építés ellenére, a Juke kimondottan sportosan vezethető. A korrekt, feszesre hangolt futómű, a karosszéria végpontjaira helyezett kerekek, a precíz kormánymű és a rövid utakon hibátlanul kapcsoló váltó, igazi élménnyé teszi a semlegesen viselkedő kis Nissan SUV vezetését. Kár, hogy csak öt gangra futotta, mert bőven elfért volna egy hatodik is, mivel az aránylag kevés lóerő miatt pörgősre hangolt motor, autópályán, már négyezer fölött forog. Annak ellenére, hogy a motor felől azért hallható visszajelzések érkeznek, az utastérbe beszűrődő hangok hosszú úton sem zavaróak. A „legyengézett” motor meglepően fürgén mozgatja a Nissant, amire a 11 másodperces állórajtos idő is bizonyíték lehet. A végsebesség 175 km/óra környékén, az autó átlagfogyasztása pedig 6.5 liter körül volt. Országúton, kellő önmérséklettel 5.8 literrel beérte. A korszerű, de pörgős erőforrás 147 gramm/kilométeres széndioxid kibocsátása a jó átlaghoz sorolható.

Az utastérben négy személy tud kényelmesen utazni, feltéve, ha hátra nem akarunk langalétákat ültetni. A csomagjaink számára kimért szűkös hely nem kedvez a nagy pakkokkal felmálházott családi kirándulásoknak, bár a bőröndökön kívül szállítandó aprólékot besuvaszthatjuk a csomagtér burkolata alatt lévő rekeszekbe.

A motorváltozatok esetében a 117 vagy 192 lóerőt felsorakoztató 1.6 literes benzinesre, illetve a Renault-ból már jól ismert 110 lovas 1.5 dci változatra alapoznak.  A Juke, egy egyedi formavilágú, a szolgáltatásaihoz és a kisugárzásához mérten kedvező árú crossover, amely különleges örömet okozhat tulajdonosának. Feltehetőleg azok fogják gondolkodás nélkül kifizetni a 4.2 millió körüli induló árat, - ami a persze a Tekna felszereltség és 192 lóerő esetén hatmillió fölé is felkúszhat  - akiknek van stílusa, és nem egy hétköznapi, szürke autóra vágynak. Persze a Nissan Juke pont nekik készült, és akkor meg hiba lenne nem megvenni!

A mi szürke, Tekna felszereltségű Juke tesztautónk ára 5.5 millió forint volt.

-bögi-