A látvány mindenképpen elragadó. A mályva színű, formás kis csöppség, az autó színére fényezett könnyűfém keréktárcsákkal, és a design lényegét adó diszkrét virágmintákkal már az első pillanatban megszeretette magát. A Twingo tetszetős külseje egyébként nagyjából unisex, de ezekkel a csábító feromonokkal ellátva, egy pasi elég hülyén érezné magát a mályvaszínű bőr szegéllyel feldobott ülésben. Megjegyzem a Renault szuper-minijének is van Gordini változata, amit igencsak felpaprikáztak a versenysportban jól csengő - és már a háztájiba (lásd: Renault-hoz) tartozó - tuningcégnél, de pálya- és rallyversenyeken is találkozhatunk vele. Szóval a Twingo akár férfias is lehet, de ez jelen esetben fel sem merül, hacsak az ürge nincs rosszul összeszerelve, vagy éppen nem a nej autójával kénytelen furikázni. Persze azt gyanítom, hogy férjeink, barátaink túlnyomó részt, inkább a BKV-t választanák, mint a Miss Sixty-t.   …pedig annyira nem is feltűnő jelenség, a visszafogottan elegáns, csajos Renault.

A belső térben is minden ránk van hangolva, antracit szürke alapon virágmintás oldalkárpit, és szőnyegek, a fordulatszámmérő körüli gyűrű, a kilincs, sőt még a „csetreszeink” tárolására is alkalmas mütyűrtartó pereme is „mályvában” pompázik, a középső konzol, a bőrözött digitális műszeregységgel és kilométerórával egy valódi „bőzendorfert” megszégyenítő fényű, fekete zongoralakk effekttel „fellátványturbózott” körítést kapott. Ez napsütésben a szélvédőn is pompásan látható, cserébe minden más nézelődési lehetőséget kilőve. Szóval a látvány nagyon rendben van, csak nem túl praktikus. Ezt még a vezető előtti rakodó rekeszbe hanyagul bedobott tároló sünnel is tetézték, mivel a zöldessárga színű show-elem, szintén ott villódzott a szélvédőn, de ez az első villanásnál röpült is hátra.

A felszereltség tekintetében sincs mit szégyenkezni, klíma, kormányról vezérelt MP3-as CD-s rádió, a Bluetooth-al rendelkező telefonok és egyéb kütyük csatlakoztatási lehetőségével, motoros ablakok, nyitható full üveg tető, … tehát minden amire szükség van, ..vagy lehet… vagy jó ha van.

Mikor már kellőképpen belaktam az autót, és eleget élveztem a kifinomult ízléssel megálmodott belső tér hangulatát, elfordítottam a kulcsot, és hallhatóvá vált az 1.2-es, 75 lóerős motor érces hangja. A gázra lépve ez a hang egyre jobban bezengte a belső teret, amin feltehetőleg egy kicsit gondosabb zajszigeteléssel segíteni lehetett volna, de láthatóan a gyáriakat ez messze nem érdekelte. Kár. Kicsit illúzióromboló, de megszokható. A kormányburkolatra ültetett fordulatszámmérő, a digitális kilométeróra és minden, amit használunk, jól látható és könnyedén kezelhető. Egyedül a rádió állomásváltója lett kicsit fura, mert valahogy eltér a megszokottól, ezért aztán össze-vissza nyomkodtam, tekergettem mindent (meglehetősen kis sikerszázalékkal), mikor nem a beprogramozott adókra akartam vadászni. Egyébként a Hifi kiírja a telefonon lévő neveket, a zenéket is legyűjti, és az MP3 lejátszónkat is kezeli, tehát nagyjából mindent tud, amire manapság áhítozhatunk, bár az akusztikai feeling szempontjából, a hanghatások erősen a középmezőnybe sorolják.

A váltó egész korrekt, a 3.6 méter hosszú autócska jól manőverezhető, és a tempósabb kanyarokban is ott van a flaszteren. A nulláról százra való gyorsuláshoz, 12 másodpercre van szüksége, így a városi közlekedésben is egész dinamikusan tudunk vele autózni, ha tudomásul vesszük, hogy a haladás érdekében forgatni kell. Amennyiben normálisan gurulunk, a budapesti forgalomban is beéri 5-5.5 literrel, ha harcolunk lesz az hatfél is, de nagyjából ez a plafon. Országúton 4.5 – 4.8 literrel is elegerészhetünk, de az autópályán a 130-as tempót tartva újra közelebb leszünk a 6 literhez, mint az öthöz.

Ugyan 160 körül van a vége, de ez nem igazán a Twingo világa. A hosszú emelkedőkért sem lelkesedik túlzottan, de ha nagyon keményen nyomjuk neki és váltogatunk rendesen, azért nem olyan gáz a dolog. Mindenesetre a húzósabb előzések előtt jó, ha matekozunk egy kicsit, és a klímát se árt meg kikapcsolni, mert az is felszabadít pár pacit. A futómű hangolása elég feszes, de ennek ellenére nem ráz, és nem okoz túl sok kényelmetlenségeket az utasoknak, bár valahogy úgy érzem, hogy egy pici finomítással ennél sokkal jobb is lehetett volna a végeredmény. Mindenesetre a kátyúkat és kitüremkedéseket nem kedveli, és ezt a fenekünkön keresztül velünk is tudatja.

A hátsó utasokat fejedelmi kényelem várja, hacsak nincs szükségünk a csomagtérre, ugyanis a két független ülés sínen mozgatható, így a szükségleteinknek megfelelően tudjuk tologatni őket. A hátsó üléseket feltehetőleg a gyerekek által okozott maradandó foltok elkerülése végett (vagy, mert elfogyott az első ülések velúrszerű kárpit anyaga?!) amolyan műbőr félével (vagy mi a fenével) vonták be, ami elég pocsék érzés, ha ráülünk egy rövid sortban, vagy szoknyában… Mindenesetre fura. Az autóban 1.80 fölött már gondot okozhat a fejünk elhelyezése, de nem kell az égbe nőni és akkor nincsenek ilyen problémáink.

A maximálisan hátratolt ülésekkel maximum Nyilas Misi pakkja fér el mögöttünk, de ha az utasokat kicsit besűrítjük, már egész jól kihasználható a rendelkezésünkre álló tér. Az üléseket összehajtogatva, teherautónyi belméretre tehetünk szert. A tető hatalmas üvegfelületet kapott, aminek az első része motorral billenthető, illetve több fokozatban hátra is tolható. Még egy furcsaság volt az autóban, ugyanis csak a vezető oldali velúr betétbe járt a virágminta, a jobb egybe (anyósülés) csak a sima antracit betét került. Véletlen? Vagy jobbost elfelejtettek készíteni… ki tudja? Mindenesetre érthetetlen ez a felemásság.

A Renault Twingo Miss Sixty egy különleges hangulatú női autó, ami kellő eleganciával készült, így nem vált giccsparádévá, ezáltal kimondottan kellemes jelenség lett. A „bohém rózsaszín” névre keresztelt fényezés, és a finom eleganciával megrajzolt és megjelenített design elemek igazi kis ékszerdobozzá varázsolták ezt az amúgy szokványos minit. Attól ugyan nem kell tartanunk, hogy túl sokkal találkozunk majd, ugyanis részint egy limitált szériáról van szó, részint pedig tesztautónk ára valahol 3.2 millió fölött állt meg. Néhány apróságot leszámítva, egy egész takarékos, kimondottan stílusos, kellemes és praktikus útitársra tehetünk szert, amibe beülve, tényleg jól érezzük majd magunkat, feltéve, ha egy „spinkotwingóra” vágytunk!

-ice-

MÉG KÉPEK.....