Szokás szerint, kezdjük a formával. A Scenic mindig is elég csúnyácska volt, és ez most se nagyon változott (belátom, ez elég tirpák megfogalmazás volt, de így megspóroltam a körülírást…). Olyan, mint ha a tervezők, valami fura vágytól hajtva, kimondottan a diszharmóniára, és a jellegtelenségre törekedtek volna, mikor a Megan egyterű változatainak tervezésébe fogtak. Hiába!  ..ha az ember valamit nagyon akar, az sikerülni fog. Oldalról úgy néz ki, mint valami tapír-féleség, elölről csak simán semmitmondó, cserébe hátulról egész pofás. Összességében meg elmegy. (Mondom ezt én, aki igazi Fiat Multipla fan vagyok! Ezzel, gondolom nagyjából a formára vonatkozó minden eddigi mondatom hiteltelenné is vált….)

Tehát a forma mindig ízlés kérdése, de hozzáteszem, a közelembe kerülő családon belüli és kívüli Scenic tulajdonosokat, és az egyéb ismerősöket is megkérdeztem. Általában annak se tetszik különösebben, aki benne ül, de nem zavarja, mert jó vezetni, és kiderült, hogy a Scenic tulajdonosok szeretik az autójukat. …és ez a lényeg, tehát lépjünk túl a szépségen és a relativitáselmélet ide vonatkozó tanain. Egyébként, egy olyan Scenic modell volt a Renault palettán, amiért igazán lelkesedni tudtam és ez a régi, emelt hasmagasságú, 4x4-es változat volt! Az tetszett… sőt most is tetszik… akár vennék is egyet, ha kevés kilométerrel, szinte ingyen adnák. De nem adják. Aranyáron mérik. Csak, hogy ne kelljen adni. Mindig tudtam hogy az emberek irigyek.

A belső tér elegáns, és kényelmes. Csak így simán. Semmi rongyrázás, kellemes érzetet keltő kárpitok, szép vonalú design, jól áttekinthető műszerfal, tengernyi rakodóhely a lábaink alatti rekeszekben, az oldalzsebekben, középen a konzolban és mindenfelé. A Megan Scenicben irdatlan mennyiségű kacatot tudunk eltűntetni. Ha ebben bajnokságot írnának ki, indulhatna a dobogós helyek valamelyikéért. Mindezt igen racionálisan kigondolkodva alkották meg, így például az oldalzsebben is elfért az ásványvizes palackunk, és a nagyobb, vagy éppen apróbb vackainkat is nyomtalanul eltüntethettük. A Scenicet, a mindennapokra tervezték, és ez nagyon jó érzés! Gyakorlatias gondolkodásból, nálam jelesre vizsgáztak a francia gyár szakemberei!

Mindezt kényelmes, és csendes gördülési tulajdonságokkal egészítették ki, így az utazás igazi megnyugvás volt, amíg kockakőre, vagy zötyögősebb útra nem értünk! (ebből meg kis hazánkban van gazdagon! Mert a politikusok csak elvenni szeretnek, adni nem. A sötétzöldek, meg a kerékpárosok kiújuló agybaja szerint pedig így is az autós társadalom a magyar haza rákfenéje, és minden deficit okozója…Ezt meg inkább most nem kommentálnám! …!! …!! ).

Szóval ha zötyögünk, a hátsó üléssor idegtépő zörgésbe kezd, mivel a támlák, feltehetőleg valami konstrukciós, vagy egyéb - egyedi - mechanikai ok miatt, oldalirányban képesek rázkódni, így azután, amíg valakit nem ültetünk hátra, addig hallgatjuk a rezonáló üléseket. Ezért nagy kár! Amennyiben ez a zajforrás nem lenne, rossz utakon is szinte nesztelenül suhanhatnánk. (így meg nem alszunk el..)

Még egy kicsit elidőzve az üléseken, ki kell emelni, hogy a sínen egymástól függetlenül is mozgatható és összehajtogatható hátsó üléseken kívül, a „jobb egy” támlája is teljesen előre billenthető, így akár egy hosszabb létrát is választhatunk útitársként. Az egyébként rendkívül atraktív műszerfalra még egy kicsit visszatérve, én már régóta nem értem, hogy a vezetőtől miért vették el a műszereket? Mi a fenének kell még mindig középre biggyeszteni, szinte közszemlére téve, miközben a vezető meg állandóan oldalra sandíthat, ha valamire kíváncsi. Ez szerintem egy rossz filozófia, amit már el kellene felejteni, mint ahogy ezt már sok konkurens meg is tette. Az ajtókat nyitni és zárni, illetve az autót elindítani, a Renault, kártyás rendszerével lehet. Ennél a felszereltségnél, nincs érzékelő beépítve az automatikus nyitáshoz és záráshoz. Ezt a kártyán lévő piktogramok megnyomásával vezéreljük. A motor gombnyomásra indít, de belekalkulálták az izzítást is, tehát itt nincs külön teendőnk.

A 4.3 méter hosszú, nagyjából 1360 kilós „vasat”, meglepően fürgén mozgatja, a 110 lóerős, 1.5-ös dCi erőforrás. A jól bevált kis dízel gyári átlagfogyasztása 5.5 liter …lenne. De ennyit, csak nagyon visszafogott, már-már forgalmi akadályt jelentő araszolással lehet összehozni. Sajnos, ez az eredetileg kisfogyasztású erőforrás, már abszolút nem nevezhető takarékosnak. Városban, teljesen átlagos autózással pillanatok alatt 7-8 liter körüli adatokat rögzít a fedélzeti computer. Ha kihasználjuk, az 1500 ford/perc fölött már beerősítő, és kétezren megjelenő 240 Nm-es csúcsnyomatékot, és nekiállunk sportolni, ne lepődjünk meg a kilenc literen se. Országúton, igen nagy önmérséklettel, és állandóan a gazdaságos vezetést támogató zöld fordulatszám-tartományban autózva és váltogatva se nagyon megy 5.5 liter alá az elégetett, és aranyáron vásárolt gázolaj mennyisége. Az átlag ott is inkább hat liter fölött fog megállni. Autópályán, 130-as tempóval közlekedve is 6 – 6.5 literrel számolhatunk.

A rövid áttételekkel dolgozó hatsebességes váltót úgy méretezték, hogy már a 70-es tempó környékén hatodikba húzhatjuk, a meglepően precízen működő váltókart. Lehet, hogy egy kicsit lazább áttételezéssel, legalább az országúti és autópálya átlag lejjebb jött volna, de ez sem biztos. A magas önsúly, itt rányomta a bélyegét a fogyasztásra.

A futómű, a Megane családból már jól ismert. A nem túl feszesre hangolt, kényelmes, és rezzenéstelen gördülést megcélzó felfüggesztés úttartása egész korrekt. A hazai autógyilkos, dilettánsan és felelőtlenül megépített fekvőrendőröket, bukkanókat, és a kátyúkat is egész jól tűri, tehát az ütéseket se nagyon továbbítja az utasok fenek felé.  

A kanyarokban, közel sem billent annyira a karosszéria, mint vártuk, így nincs akadálya a sportosabb vezetési stílusunk megvillantásának sem. Persze az autóba beépített ESP, már 50 km/óra körül visszakapcsol, és kíméletlenül belekotor az életünkbe, ezzel aránylag szűk mozgásteret hagyva az esetleges elmeháborodásainknak. Mindehhez egy hatékony fékrendszer kapcsolódik. A kormányon jóformán semmiféle trakciós hatást nem lehet érezni, ezáltal még erősen visszafogott képességekkel is biztonságosan lehet íven tartani, fordulni, sőt a Scenic-el, még a fakezű vezetők is bátran tempózhatnak a kanyargós útakon.

A Megan család egyterű tagja, jól vizsgázott a teszten. Magas felszereltségi szintjével, komfortérzetével, és a kompromisszumok nélküli biztonsága révén, jó választásnak tűnik. Ha valaki egy tágas, de azért a városban még jól manőverezhető, aránylag könnyen leparkolható és jól kihasználható családi autót keres, érdemes elmenni egy tesztvezetésre. Amennyiben a forma nem jön be elsőre, vonatkoztassanak el a látványtól, és élvezzék az autó szolgáltatási színvonalát, másrészt ha már bent ülnek, a belső tér stílusa és kényelme felülír mindent. Ahol pedig a design is bejön, maradéktalanul boldog lehet a frigy.

A fogyasztás lehetne kicsit kevesebb is, de ahhoz már a Renault mérnökeinek kellene egy fogyókúrával, legalább 150 kilót letornászni a Scenic súlyából. Egyenlőre azonban, csak nagyon csendesen, de azt ajánlom, hogy egy csiptuninggal javítsanak a fogyasztáson.  Ezzel, ha jól sikerül, akár 2 - 2.5 litert is spórolhatunk 100 kilométeren (feltéve, ha nem tapossuk ki belőle), és ha nyomatékra gyúrunk, még dinamikusabb lesz, az amúgy se lusta 1.5-ös dízel.

-bögi-